Végül mégsem kellett korán indulnom, mert sikerült találnom szállást, úgyhogy elterveztem, hogy későn indulok és hagyok magamnak időt erre a 20 km-re. Este még kimentem teát főzni és végül egy közös vacsizásba csapva tökjót beszélgettünk egy holland, egy mexikói és egy spanyol sráccal. Elalvás előtt kicsit rám jött a frász, hogy ha ilyen nehéz szállást találni, akkor mi lesz a következő falvakban, úgyhogy nekiálltam kutatni és sikerült befoglalnom a következő 3 éjszakát.
Nem aludtam túl jól, 3-kor arra keltem, hogy megérkezett a belső tűz, lázas lettem, úgyhogy bevettem egy Ibut és elbeszélgettem magammal, hogy lazábbra kell vennem a tempót. Az érkezés körüli nem alvós zűrzavar sajnos nem volt egy jó induló, és az aznapi pihenős 20 km-ből is egy elázós-fázós-nemtudokmegállnipihenni küzdés lett. Úgyhogy örültem, hogy találtam szállást és tudtam tovább aludni, reggel már sokkal jobban keltem. Mindenesetre tényleg türelmesebbnek kell lennem magammal. Nem foglalkozni azzal, hogy ha mások már 5-kor indulásra készen állnak. Én is szerettem volna korai induló lenni, de ezzel a kezdéssel egyszerűen ez nem volt opció.
Aznapra is 20 km. volt betervezve, és azt kell hogy mondjam, hogy a testem szépen adaptálódni kezdett a menetekhez. A lábam már nem fájt és sokkal kevesebbszer éreztem igényt a pihenésre. Az első 10 km. szépen lement, de a lázas-taknyos affér miatt kicsit leeresztettem. Megálltam egy kv-ra, betoltam egy banánt aztán tudtam, hogy tovább kell mennem, mert ha megülök, akkor sokkal nehezebb lesz utána.
Nyakamba is vettem az utat és felkapaszkodtam a következő állomásra. Nem volt könnyű, sok-sok emelkedővel és nagyon éreztem már a zúgó fejemben, hogy oda kell érnem. Egy napsütötte padon pihentem le egy kicsit, de a szél a fülembe súgta, hogy menj tovább vándor, úgyhogy folytattam az utamat. Végre megérkeztem az aznapi nagyon kellemes szállásra Colina de Arribas falvacskájában. Kértem meleg vacsorát, végre kifésültem a hajam és utána olvastam a másnapi kalandnak.
Őszintén egy picit inába szállt a bátorságom. A Ruta de los Hospitales a legszebb, ám legkiszámíthatatlanabb útszakasz, időjárásilag. A tegnapi után nem szeretnék belefutni megint egy hasonlóba sem, még durvábba pedig pláne nem. Úgyhogy úgy döntöttem, most tényleg a korai indulás lesz a megfelelő. A fejem sajnos zúgni kezdett és tüsszögni is kezdtem, bár reméltem, hogy ha tüsszögés, akkor tényleg a tegnapi elázás hozadéka és nem több. Bevettem a kis aszpirin ultrámat és bízva bíztam, hogy ez esti reiki és alvás kombó rendbetesz és felkészít a másnapra.